2009-ben megrendeztük a negyedik pásztorkutyás találkozót Ópusztaszeren. Klassz volt, de mint szinte minden, lehetett volna jobb is. Nem fényezem magunkat. Csak arra térek ki, amit jobban is csinálhattunk volna, és jövőre jobban is fogunk:

•  A nevezett kutyák száma 2009-ben nem növekedett, tehát az esemény hírverése halvány lehetett. 2010-ben korábban, masszívabban, profibban. Várjuk az ötleteket és a konkrét segítséget, mert ebben vagyunk a legkevésbé felkészültek. Szívesen vennénk egy önjelölt, karitatív, de ügyes marketingest.

•  A munkapróbára bocsátott kutyák száma viszont nőtt. Ez egyrészt jó, mert végső soron erre hajtunk, másrészről kitermelt pár komoly hibát, amit 2010-re mindenképpen ki kell küszöbölni:

  1. A több kutyát nem lehetett ezen a szervezettségi fokon optimálisabban kikötni. Emiatt pár kutya föltekerte magát, és fél méteres láncon várta a segédet. Lehet hogy kitért volna, de így fogott. Se bíró, se segéd, se mi nem vettük észre ott azonnal, csak a videóról ordított.
  2. Az összevissza kötött kutyák miatt volt bíró, aki nem is figyelte közelről a kutyákat. Aki meg igen, maximális pontszámot adott egy kivételével az összes kannak. De a videókon látszik, hogy teljesítményük eltér, akár markánsan is, egymástól.
  3. Fölmerült a vád, hogy a kutyáknak nem egyforma hosszú volt a lánca. A vizsgakövetelményben világosan leírtuk, hogy minimum 5 méteres lánccal kell a kutyát kikötni.
  4. Egy másik vád, hogy könnyebb azoknak a kutyáknak jól teljesíteni, amelyek egymáshoz közel vannak kikötve, mert egymást bátorítják.
  5. A több kutyát két segéd tesztelte. Eltért a stílusuk, sőt ők maguk sem azonos stílusban teszteltek minden kutyát. Ebben benne van az is, hogy nem azonos szögben és sebességgel mentek rá minden kutyára, amit egyesek szóvá tettek. Védik őket az említett és említendő zavaró tényezők.

•  2010-ben minden kutya láncát lemérjük. Ha nem éri el az 5 métert, a kutya nem vehet részt a bátorság próbán. Gondoskodunk róla, hogy minden kutyát egymástól azonos távolságra kössék ki, áttekinthető rendben, látható sorszámmal. Minden egyes próba előtt ellenőrizni fogjuk, hogy a soron következő kutya ne legyen föltekeredve a láncával. A munka próbák pontozását át fogjuk alakítani a küllem próba pontozásának mintájára, több információt nyújtva a bíróknak a rendszer speciális pásztorkutyás elvárásairól, és egyúttal kevesebb teret adva bírói szubjektivitásuknak. A segédekkel előzőleg rögzítünk és begyakoroltatunk egy egységes stílusú tesztelést.

•  A nézők száma is nagyobb volt idén. Az eddigi informális gyakorlat belebukott ebbe. A nézők egy nagy része minden kérés ellenére egészen közel nyomult a bátorság próba alatt a tesztelendő kutyákhoz, zavart és fejetlenséget okozva. Zavarták a kutyákat, a segédeket, a videózást, a bírálatot, a többi nézőt, szóval mindent és mindenkit. A lövéspróbára kaotikussá vált a helyzet. Ez utóbbi videós dokumentációja használhatatlan.

2010-ben kordonnal vesszük körül a munka próbák környékét és oda nézőt nem engedünk be. Egyúttal természetesen gondoskodunk, hogy kijelölt helyükről a nézők mindent jól láthassanak.

•  Több benevezett kutya gazdája is elmulasztotta vagy elmaszatolta a kitartáspróba utolsó métereit, pont azt a szakaszt ahol videóztuk az érkező kutyák mozgását. Mi meg elmulasztottuk szakaszosan engedni ide az érkezőket, ezért előfordult, hogy egymást takarták a videó előtt.

•  Néhány videó nem a legoptimálisabb szögből mutatja be egyes kutyák bátorság próbáját. Két kamerával dolgoztunk, két különböző szögből. Amint megkapom a másik kamera anyagát, lecserélem a sajátjaimból azokat, amelyeken a másik kamera által rögzített videó jobb szögből készült.

•  Néhány kutyán érezni lehetett az "építettséget", illetve a nem pásztorkutyás munkát a bátorságpróbán. Ez a bírálatban és a kapott pontszámban nem jelent, nem jelenhetett meg.

De a jövőben amennyire lehet, meg fog. Minden esetre a bundába hosszan beleragadó fogást mutató kutyák nem kaphatnak maximális pontszámot. Természetesen jóval többet kapnak, mint azok, amelyek nem merik megfogni, de határozottan kevesebbet a gyorsan fogást váltó, illetve a segéd mozdulatlanná válására engedő kutyáknál. A kitartott fogás nem pásztorkutyás stratégia, ezért a vizsgarend büntetni fogja. Viszont a meggyőzően felépített kutyákat valószínűleg nem tudjuk kiszűrni. Egyetlen rendszer sem tökéletes. A mienk sem. Itt inkább a jó érzésre számítunk. Aki eljön erre a pásztorkutyás találkozóra, pásztorkutyákat akar látni. Jó pásztorkutyákat.

((Az rendezvény és a kutyák képgalériái külön böngésző ablakban nyílnak meg. A videók remélhetőleg egyből a lejátszóban. Így talán könnyebb lesz összenézni a bírálati lapokkal.))

Kritikákat és építő jellegű javaslatokat az ahal@tvnetwork.hu (Schütz Sarolta, Veszeli Péter) és bartha2004@freemail.hu (Bartha László) e-mail címekre várjuk.

 

Függelék:

Az "építés"-ről.

Kezdetben azt vallottuk, hogy a pásztorkutyákat nem lehet építeni őrző védő munkára. Most közelítve a 200 letesztelt kutyához, is ezt valljuk. Mégis próbáljuk majd büntetni az építettséget egy pásztorkutyás vizsgarendben. Nem ellentmondás ez? Megítélésünk szerint nem:

Egy igazi pásztorkutya az őrző védő munkát alapból harcnak fogja föl. A harc egyik fontos tulajdonsága, hogy veszélyes. A veszély nagymértékben stresszeli a kutyát. Még ha bátor is. Ez a stressz nem múlik el azonnal a harc befejeztével. (Több, kutyáját letesztelő, arra az átlagnál nagyobb empátiával figyelő embertől halottuk vissza, hogy a teszt után a kutyákon napokig érezhető volt a feszültség.) A harc eredménytelensége pedig frusztrálja. Még hosszabb ideig. Ha egy pásztorkutyára rendszeresen küldenek védőruhás embereket harcolni, ez azt jelenti, hogy szinte folyamatosan stressz alatt tartják. És mivel a pásztorkutya érzi a védőruha jelentette sérthetetlenséget mindannyiszor tudja, hogy nincs esélye. Tehát folyamatosan frusztrálják. Végül eljut oda, hogy kitér a harc elől. Tehát nyersen jól dolgozik, de minél többet bundázzák annál rosszabbul. Így működik az igazi jó pásztorkutya.

Hogy működik a nem igazi pásztorkutya? Először is különbséget kell tenni a bátor és a gyáva nempásztorkutya között.

A bátor nempásztorkutya rendszerint vakmerően bátor, nem is érzi, gondolja, hogy veszélyben lenne, amikor harcol. Az ilyen rendkívüli módon imponál a városi embereknek. A baj vele csak az, hogy eredeti pásztorkutyás környezetben nem életképes. Kaszás, fejszés, vasvillás támadóval, illetve nagyragadozókkal szemben a vakmerőség egyenlő a halállal. Az ilyen kutyát nem kell építeni, mert van bátorsága a harchoz. Elrontani sem nagyon lehet, mert nem érzi a harc veszélyét, tehát nem stresszeli, és nem frusztrálja az eredménytelenség. Legföljebb elunja, ha sokat próbálgatják. Az ilyen kutyának nyílván nagyon is megvan a maga értéke, magasan a mindent elárasztó fifikutyák fölé emelkedve, de nem pásztorkutyaként. Lehet hogy pásztorkutyának néz ki, annak van törzskönyvezve, de ereiben vakmerő bikafogók, vagy városi hadi massztiffok vére is kering. Jobb és sokkal ritkább esetben a szelekciós tényezők hiánya miatt generációk alatt apránként fölerősödött torzulás eredménye.

A gyáva nempásztorkutyák között is különbség van. Vannak gyenge zsákmány ösztönűek, és erős, nem disztingváló zsákmányösztönűek. Amíg az előbbiek teljesen használhatatlanok, hiszen se bátorság, se zsákmányösztön, az utóbbiak erős és nem disztingvált zsákmányösztönére nagyon látványosan lehet építkezni. Bár nyersen elmenekülnek a támadó védőruhás embertől, fokozatosan elhitetik velük hogy ez nem harc, az ember nem veszélyes ellenség, hanem viszonylag ártalmatlan zsákmány. Innentől kezdve, ami őrző védő munka címszó alatt történik, az egy harcnak koreografált zsákmányszerző játék, ami akár nagyon meggyőző is lehet.

A jó pásztorkutyának mérsékelt és disztingvált zsákmányszerző ösztöne van. Csak akkor vadászik, ha különösen kedvező alkalom kínálkozik, vagy rendkívül éhes. Emberre és háziállatra még ilyenkor sem.

 

Bartha László

2009. december 31