Tapasztalatok

A tesztek lefolytatásához természetes kiindulásnak korábbi, évtizedes, de rendszertelen és korlátozott tapasztalataink szolgáltak. Elméleti alapozásul Dr. Kováts Zsolt - "Kutyaiskola" című könyvéből, a vonatkozó részeket vettük:

Idézetek DR. KOVÁTS ZSOLT - KUTYAISKOLA című könyvéből...

Ami következik, az jórészben a tesztek végzése során nyert, és az utána következő, különböző közegekben - személyes, telefonos, skyp-os, internet fórumos, szakmai előadásos, levelezéses - szinte végelláthatatlan szakmai, és nem föltétlenül szakmai vitáknak köszönhető tapasztalatok rendszerezése:

Az emberi oldalról:

Az adatbázisban szereplő kutyák teljesítményével kapcsolatos reakciókat nagyjából 4 csoportba lehetne besorolni:

  1. Beavatott Keveseké, akik valahonnan már tudják: nem kevés bátorság kell egy képzetlen kutyának, hogy egyedül akár csak egyszer is keményen megharapja a területére teljes védőfelszerelésben (francia bunda), minden félelem nélkül, sőt agresszíven belépő idegent. Amikor még csak a tesztek előkészítésén dolgoztunk, valaki azt mondta: ha találtok is kutyákat amelyek meg merik tenni, csak nagyon keveset, mert még az élesben dolgozó szolgálati kutyákat is föl kell készíteni, hogy habozás nélkül megfogják a bundát.
  2. Beton Kemény kutyásoké, akik egyedül a kaukázusi juhász Igor teljesítményével vannak úgy-ahogy megelégedve, bár tőle is elvárták volna, hogy ledöntse vagy lerántsa a földre a csibészt.
  3. Őrző Védő kutyásoké, akik a sportpályán megszokottakhoz képest fitymálják az itt bemutatott kutyák többségét.
  4. Kritikus Tenyésztőké, akik az intézményes tenyésztés és a szakszerű tesztelés szempontjából kifogásolják ezt a próbát.

Saját elvárásaink a tesztek előtt Beton Kemény kutyásokéval estek egybe. Több mint 150 tesztelt kutya, és a tapasztalatokon való sok-sok morfondírozás után viszont megadóan hagytuk magunkat beavatni a kevesek közé. Különösen, hogy a pásztorkutyák munkamódszere lényegesen eltér az őrző-védő kutyákétól.

Beton Kemény kutyásoknak.

Az acél azért jobb.

a. A pásztorkutyák nyílt területen dolgoznak. Nem marcangolhatnak szét embereket, akik a legelő nyájhoz, vagy annak szálláshelyére vetődnek. Erdélyben és Törökországban ahol megfigyelhettem még eredeti környezetükben így működik:
Idegen közeledésére a kutyák komótosan elindulnak feléje, a fiatalabbak figyelmeztetően ugatnak. Ha a pásztor nem szól rájuk és az idegen tovább közeledik az ugatás fenyegetővé válik, az idősebbek is bekapcsolódnak. A kutyák odaérnek és körbe fogják az idegent, aki, ha nem áll meg, számolhat vele, hogy megharapja valamelyik kutya. Természetesen legkésőbb ilyenkor még a legbátrabb ember is megáll.
Azt a kutyát, amelyik egyszer is ráront a közeledőre és megharapja anélkül, hogy előtte figyelmeztetné, megkötik, és az első adandó alkalommal leadják a faluba láncos kutyának házőrzőnek.

b. Egy harapás, ha komoly, bőven elég. Akit harapott már meg kutya, vagy látta milyen sebet tud ejteni akár egy 40 kilós állat is, az tudja, hogy nincs épelméjű ember, akit ne állítana meg egy rendes harapás. Bárki megáll, aki nem pumpálta tele magát érzéstelenítővel. Egy 65 kilós pásztorkutya egyetlen fogással képes teljesen átharapni az alkar vagy vádli teljes izomzatát, vagy letépni az arc egy részét. Vannak kutyák, amelyek olyan erővel harapnak a bundára, hogy alatta kiserken az ember vére. Akik megtapogatják a bundát, el sem tudják képzelni, hogy ez lehetséges. Mi sem hittük, míg vérünk nem folyt, hiszen ez a bunda nem 35-40 kilós őrző-védő kutyákra volt készítve, hanem majd kétszer súlyosabb nagytestű pásztorkutyákra.

c. A falka, ami a pásztorkutya lételeme, fölerősíti kritikus helyzetben az agressziót. Ez azt is jelenti, hogy egy pásztorkutya egyedül nem támad olyan vehemensen, mint falkában. Azok a kutyák amelyek egyedül is rendkívüli vehemenciával támadnak, falkában nem életképesek, éppen túlzott agressziójuk miatt. A falka, kifele fölerősíti az agressziót, de befele kikényszeríti a csökkentett agressziót. (A pásztorkutyákat ezért IS nehéz megérteni, mert nagyon sok vonatkozásban egymással ellentétes erők hatnak rájuk, alakítják őket.) Egy falka emberre hiper-agresszív kutya, ha lehetséges lenne falkában, dühöngő istencsapása lenne a környéknek, amire a felháborodott falusiak kivonulnának és lekaszabolnák. Erdélyi pásztorok régebben próbálkoztak szovjet típusú kaukázusi juhászkutyákkal, mert nevükből ítélve pásztorkutyáknak vélték őket. Betettek egy-egyet meglévő falkájukba, de csak kivétel erősítő szabályként vált be itt-ott pár ilyen kutya. A többség amellett hogy indokolatlanul is támadta az embereket, magas agressziós szintje miatt állandóan kötekedett a falka többi kutyájával. A gyengébb falkákat ez működésképtelen rettegésben tartotta, míg maga a pásztor nem távolította el a kutyát. Az erősebb falkák egy idő után megelégelve a terrort összefogtak, és megölték a terroristát.

d. Vannak Beton Kutyások, akik saját tapasztalatra hivatkoznak, amikor is láttak számukra mérvadó pásztorkutyákat, amint ledöntik, lerántják a megtámadott embert. Ez akár így is lehet. Egy dolgot azonban elfelejtenek. A védőruha nélküli megtámadott ember halálosan meg lehet rémülve, ráadásul a harapás, amit kap, nagyon fáj. Az ilyen szerencsétlen, lehet hogy félelmében és fájdalmában magától is elesik, de minden esetre összehasonlíthatatlanul könnyebb földre vinni, mint valakit a védőruha biztonságában, aki egyáltalán nincs megijedve, már előre fölkészült a támadásra, nem fáj semmije, és csak arra figyel, hogy ne veszítse el egyensúlyát.

e. A védő ruha rendkívüli módon csillapítja az odavágás dinamikáját, vizuálisan is. Ezenfelül a videó mint közeg tovább csökkenti. Nem véletlen hogy a filmekben a hirtelen mozdulatokat a legideálisabb szögből, egészen ráközelítve filmezik, amire a teszteken nincs mód.

Határozottan megállítani és meghátráltatni. Nem őrjöngve széttépni. Ez a pásztorkutya dolga. (Még a ragadozókkal szemben is.) Idézet...

Őrző Védő kutyásoknak.

Tényleg jól néz ki, amint a sportkutyák 2-3 méterről "repülnek" a védőkarra, úgy megfogva azt, hogy a segéd a levegőben forgatja őket maga körül. Ez aztán a fogáskészség és -biztonság.
De ismerjék el Uraim, hogy azok a kutyák amelyek ilyen jól alakítanak, és amelyekhez öntudatlanul az elvárások igazodnak, kiképzett kutyák. Pontosan ismerik a szituációt, ezerszer láttak embert védőfelszerelésben, tudják, hogy nem eshet bántódásuk, és fokozatosan begyakoroltak minden mozdulatot. Teljesítményük szinte mindig és kizárólag a zsákmányösztönre épül, az ütésállóság is inkább látványelem, de még ezt is fokozatosan alakítják ki. A sportpályán kívül azonban már mások a játékszabályok. Pásztorkutyák esetében meg különösen. Itt az igazi ellenség túlereje miatt a csapatmunka és az óvatosság a kulcsszó.


(Aki tud valamennyire angolul, hallhatja, amint a rendőrtiszt "hunting drive"-ról, "prey drive"-ról, "building"-ről, azaz vadász és zsákmányösztönről, építésről beszél, majd játékról.)

 

A hosszan kitartott fogás a védőkaron, ami a leghálásabb és legfontosabb látványelem az őrző-védő sportpályán, végzetesnek bizonyulna nyáj mellett a ragadozók ellen. Az a kutya amelyik kitartja a fogást medvén, farkason, vadkanon az szinte azonnal halálos sebet kap. A farkas ölő kutyás sztorik csak legendák. A gyakorló pásztorok csak mosolyognak rajta. A kifejlett nagyragadozók sokkal erősebbek, gyorsabbak, elszántabbak a legerősebb kutyánál is. A pásztorkutyák nem röptében elkapandó zsákmányt látnak bennük, hanem óvatosan távoltartandó nagyon veszélyes ellenséget. Körbevenni, hátulról keményen megharapni, és azonnal elugrani. Időről időre felnőnek pásztorkutyák, amelyek megpróbálják keményebben, de nem élik túl, vagy olyan sebet kapnak, ami egy életre visszatartja őket az újítástól.
Az emberekkel is hasonló a helyzet. Olyan helyeken ahol a nyájak még szabadon legelnek, és nagyragadozók is vannak, a helyi embereknél szinte mindig van valamilyen eszköz, amit fegyverként lehet használni. Bot, kasza, vasvilla, ostor, fejsze - ezek ott mindennapi használati eszközök. Rosszban sántikálóknál pedig mindenképpen. Ilyen helyzetben is az a leghatékonyabb, ha körbeveszik a támadó embert. Kitérnek ütései és szúrásai elől, amelyik kutya azonban a hátához kerül, az villámgyorsan harap és elugrik. Ebben az esetben nem az embertől fél, hanem fegyverétől.
Ha egyedül van a jó pásztorkutya, a fegyvertelen embert gond nélkül megfogja, ha kell, de váltja a fogást, és elugrik a felé ütő kéztől is. Majd újból támad és harap ha az ember folytatja. De ha az ember abbahagyja, ő is abbahagyja. Falkában bonyolultabb a helyzet mert, egymást is tüzelik és eldurvulhatnak. És sok függ területük mely régióján kerül sor az összecsapásra.

Nagyon kevés eredményes sportkutya menne át egy igazi bátorságpróbán, mert ahhoz nagyon fejlett védőösztön kell és bátorság. Amikor ezek a kutyák rádöbbennek, hogy a támadó ezúttal nem előírás szerűen mozgó "zsákmány", hanem veszélyes és kíméletlen ellenség, általában felkötik a nyúlcipőt. Két éve provokáljuk a sportkutyásokat, vessék alá legjobb kutyáikat ennek a tesztnek, de eddig még nem vállalta senki. Vannak közülük akik elismerik, hogy ez csak sport, mások meg a tesztek szakszerűségét kifogásolják. És ezzel rátérhetünk a következő csoportra:

Kritikus Tenyészőknek.

a. Kifogás: a behatoló segéd nyilvánvalóan képzetlen, és nem előírásszerűen mozog és viselkedik.

Mit jelent itt a segéd képzettsége? A városi sport kutyatartás (és a bőséges szabadidő) évtizedei alatt, az ezzel magas és/vagy megélhetési szinten foglalkozó szakik fokozatosan rájöttek, hogy lehet a leghatékonyabb módon elérni, hogy egy erős zsákmányszerző ösztönnel rendelkező kutya zsákmánynak tekintse a pályán rátámadó embert. Ez a módszer megkövetel a segédtől egy mozgás repertoárt. Ha a kutya látja a jól ismert mozdulatsort, szinte feltételes reflexként produkálja a belésulykolt reakciókat, mint anno Pavlov kutyája a nyálelválasztást fény vagy hangjelre. Ez esetben a lerohanást, karra "repülést", karon lógást, stb. Ügyes dolog ez a szabadidő eltöltésére, de egy valódi támadó nem biztos, hogy pontosan ismeri és alkalmazza a kiképző pályán előírtakat, amikor megpróbál egy kutyát elzavarni, vagy lerugdosni magáról.
Hogy miért nagyságrendekkel könnyebb a zsákmányszerző ösztönre építeni, mint csak hagyni hogy a bátorság megnyilvánuljon? A zsákmányszerző ösztön, mivel ösztön, sokkal mélyebben van a kutyában kódolva mint a bátorság, ami csak egy tulajdonság. Ezenfelül a sportkutyázás, de mindenféle célorientált kutyázás alapja a tenyésztés és kiválasztás. Kiskutyák közül sokkal könnyebb kiválasztani az erős zsákmányszerző ösztönt mutató egyedet, mint a bátrat. Különösen hogy a jó pásztorkutya kiskorában kifejezetten óvatos, amit csak kevesen tudnak megkülönböztetni a félénkségtől. (Itt is tetten érhető az egymásnak ellentmondó elvárás a pásztorkutyáknál. Kiskorában legyen óvatos, nagykorában bátor.)
Tehát: zsákmányösztönre tenyészteni és építeni sokkal könnyebb, mint bátorságra. Aki a könnyebbik utat választja, lemond a komolyan vehető pásztorkutyákról.

 

b. Kifogás: a teszt lefolytatása körülményes és költséges, a tenyész-szemléken alkalmazott körhergeléshez képest.

Valóban az, de pásztorkutyákra szabott, a körhergeléssel ellentétben, és összehasonlíthatatlanul életszerűbb. Magasabb színvonalért, jobb eredményekért mindig mindenben extra erőfeszítéseket kell vállalni. A pásztorkutyások máris túl sokáig úsztak a városi kutyázás árjával. Ha a legtöbb helyen nem is lehet reprodukálni az eredeti élőhely követelményeit összességében, néhányat azonban igen, és még ez a néhány is megoldhatatlan ma a legtöbb pásztorkutyának

 

c. Kifogás: a teszt szinte csak pozitív vagy negatív eredményt ad (fog vagy nem fog), de mivel kevés a pozitív, és nincs skála, nem használható egy tenyésztési programban.

Igenis van skála, aki figyelmesen végignézi a nyilvánosságot kapott kutyák videóit már ott is felfedezhet különbségeket. És mivel mi láttuk mind a 150 kutyának a produkcióját, biztosíthatunk bárkit, nagyon érzékletes skála van a legjobbtól a leggyengébbik. Ha egy fajta klub a saját hatáskörébe tartozó kutyákat leteszteltetné - akár saját szervezésében -, és kielemezné az eredményeket, olyan skálát állíthatna fel, amilyet akar.

 

d. Végül két egymásnak ellentmondó elvárás:

  1. A segéd reagálja le a kutyák közötti különbséget!

Ezt hellyel, közzel megpróbáltuk, hogy valahogy eredményt csiholjunk ki a kutyákból (lásd a Nathan, és a Barka közti különbséget), de feladtuk, igazat adva az ellentétes kifogásnak

  1. A segéd igyekezzen egyformán viselkedni minden kutyával szemben, mert csak így lehet jól összehasonlítani a kutyák teljesítményét.

A 12, valamilyen szinten eredményes kutyán kipróbáltuk a két véglet közötti skálát: Minden eszközzel elzavarni, vagy ha fogott is meghátrálásra kényszeríteni a kutyát, és minden eszközzel fogásra csábítani. Valahol a kettő között állapodtunk meg. A mellékelt videón bemutatott stílust fogjuk következetesen alkalmazni.

(Ugyanaz jobb minőségben itt ... )

Ez utóbbi javaslatot a magyar rendőrség dunakeszi kutyakiképző iskolájának szakemberei fogalmazták meg, akik élesben dolgozó, szolgálati kutyákat képeznek ki. Egyéb vonatkozásban semmi kivetnivalót nem találtak tesztjeinkben, és egyáltalán nem csodálkoztak, hogy ilyen kevés a valóban bátor kutya.

 

Kifogásként még gyakran megfogalmazódott, hogy a teszteket rögzítő nem egy videó felvételen láthatóak, hallhatóak a gazdák, miközben mi a magunk részéről nem győzzük hangsúlyozni a pásztorkutyák önálló, azaz gazda nélküli munkavégzésének és megmérettetésének fontosságát.
Mi a tesztek előtt, minden alkalommal nyomatékosan megkértük a kutyák gazdáit, hogy csak akkor jöjjenek ki a házból, ha mi szólunk. Mivel azonban a kutyás emberek semmivel sem fegyelmezettebbek, mint a nem kutyások, ezért nem egyszer előfordult, hogy a gazda még a teszt vége előtt kirohant az udvarra, a saját szemével látni, hogy dolgozik a kutyája. Ott ahol végül azt kellet látnia a fegyelmezetlen gazdának, hogy a kutya nem dolgozik, nem volt gond, mert a videó úgy sem került nyilvánosságra. De olyan kevés kutya dolgozott jól, hogy ilyen esetben sajnáltuk érvénytelennek tekinteni a videót a gazda komolytalansága miatt. Ismétlésről szó sem lehetett, mert az első kutyánál (Nathan-nál, aki az első tesztnél már a kapunál blokkolta a csibészt) láttuk, hogy mennyire változhat a kutya munkája a második alkalommal. De mivel a gazdák szinte törvényszerűen akkor vesztették el türelmüket, amikor az udvarról az éppen elkezdődő teszt zajai kezdtek beszűrődni, ezért az első fogás pillanatában még nem voltak kint. És számunkra ez az első pillanat a lényeges. Hogy mer fogni a kutya, amikor végre alkalma nyílik rá, vagy nem? És ez mindig gazda nélkül történt. Tehát azt, hogy a kutya meg meri fogni a behatolót érvényesnek tekintjük. Hogy a gazda jelenléte esetleg befolyásolta a további történéseket az elképzelhető, de nem feltétlenül pozitív irányban tolta el a kutya teljesítményét, és számunkra már másodlagos. Borgia tesztjénél, ahol a legtöbben vélik fölfedezni a gazda jelenlétét, a gazda nem is volt otthon. Akit látni vélnek a kritikusok az a második videós. Éles szemük nem veszi észre, hogy a szuka videója két kamerával két szögből van felvéve, és akit a gazdának tartanak, az éppen a második videós. Ennél a tesztnél ébredtünk rá, hogy nagyon veszélyes úgy tesztelni a kutyákat, hogy a gazdájuk nincs otthon, mert bármilyen baleset történik, a csibészt esetleg nem lehet kimenteni a kutyától. És a jó kutyák előbb-utóbb benyúlnak a ruha ujján, vagy a sisak résén.

A kutyák oldaláról:

Azt már korábban is tudtuk, hogy pásztorkutyákat nem érdemes védőkarral tesztelni, mert ha rá is fognak a karra, azonnal váltanak, ha jobb fogás ígérkezik valahol máshol. Most hogy végre lehetőségünk nyílt látni (illetve érezni) hogy dolgoznak teljes védőfelszerelésre, ért pár meglepetés:

1. Többségük - még azok is, amelyek már fogtak védőkart! - bár a lánc végén vagy a kerítés túloldalán hátborzongatóan keménynek tűnt, nem mert belefogni a bundába, és egyetlen határozott toppantásra menekülőre fogta.

2. Az a néhány, amely nem rettent meg, néhány harapás után szinte kivétel nélkül hamar átlátta, hogy a francia bunda csak egy holt anyag. De mivel pontosan tudták, hogy ember van benne, megpróbáltak rést keresni rajta - jellemzően a ruhaujjat találják meg - és azon beharapni. Mivel ezek a kutyák nem képzett kutyák, - ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni - ezért véresen komolyan veszik a dolgot, mert ez számukra nem a 456-ik rutingyakorlat a kiképzőpályán. Rendkívüli módon frusztrálja őket, hogy amikor harapnak, akkor nem az történik, aminek kellene. Fájdalmas üvöltés, szakadó izmok, ropogó csontok és ízületek, komoly vérzés. Ezért nem lehet hosszan dulakodni velük, mert elmegy a kedvük az egész érthetetlen helyzettől és otthagyják a segédet. Ha azonban az megint rájuk támad, újból fognak, kényszeredetten de "hit" nélkül. Példa...

Olyan is akadt - Veszeli Péter Timur nevű kutyája - amelyik miután átlátta, hogy a bundán keresztül nem éri el az embert, a bukósisak nyitott résén keresztül próbálta arcba harapni a segédet. (Ezt a pillanatot, bár négyen voltunk tanúi, sajnos nem tudom dokumentálni, mert kerítés híján autóból videóztam, és dulakodás közben a segéd meg a kutya egy idő után takarásba került.) Nagyon érdekes hogy ez a viselkedés minta akár öröklődhet is:
2009-es fejlemény: Romano Ezio olasz közép-ázsiai juhászkutya tenyésztő kölyökként megvásárolta Magyarországról az előbb említett Timurnak az unokaöccsét. Továbbadta jó barátjának mint ígéretes őrkutyát (www.pastoredellasiacentrale.com), amit már egészen fiatalon teszteltek olasz kutyaiskolában, pórázra véve szuka társával együtt. A kutyák persze megbuktak. Gazdája azzal védekezett amit Ezionak meséltünk a pásztorkutyák sajátos munkamódszeréről. Kinevették és provokálták, hogy akkor letesztelik otthon az udvaron, szabadon engedve. A csalódott gazda kényszeredetten belement, bár ő sem hitt igazán a kutyájában, a kiképzőpályán történtek után. A kiképző megérkezett és olyan könnyen vette, hogy nem tett sisakot. Bement az udvarra, a kutya rárohant, de megállt előtte. A pár pillanattal később érkező szuka társa viszont elvétette, és nekiütközött a védőruhás segédnek. Erre a kan azonnal arcba fogta a fickót. Plasztikai műtét zárta a "kísérletet".

3. Az első kutyákat saját körben teszteltük, hogy némi gyakorlati tapasztalatunk legyen mielőtt idegen kutyákhoz megyünk. A jól teljesítő kutyák egy része egyedül sokkal határozottabban fogott mint gazdája jelenlétében. Mások fordítva. Székelyudvarhelyen olyan kaukázusit teszteltem amelyik amikor egyedül volt saját területén elmenekült. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve, arra kértem a házból csalódottan kijövő kutya gazdáját, hogy kezdjünk el dulakodni:

 

Ez a kutya nem rést keresett a bundán hanem megérezte alatta az eleven húst. Ezért aztán megpróbált átharapni a bundán. Valamennyire sikerült is neki.

4. Szinte vagy teljesen nyers kutyák, minden utasítás nélkül, majdnem azonnal eresztenek, ha a segéd beszünteti a mozgást, azaz a támadást. Ebből is látszik, hogy nem zsákmányszerzésnek tekintik a helyzetet, mint a képzett őrző-védő kutyák, hanem aktív védekezésnek, tehát harcnak. Egészen más ösztönreakció fut le, más a motiváció, lényegesen nagyobb a tét és a stressz.

5. Valószínűsíthető, hogy azok közül a kutyák közül, amelyek nem merik elsőre megfogni a teljes védőruhás segédet, van pár olyan, amelyik egy védőruha nélküli támadót vagy behatolót megharapna. De ezt nem lehet kipróbálni. (Hacsak az élet nagy ritkán egyes kutyáknál akaratlanul ki nem próbálja.) A teljes védőruhás teszt valahogy úgy működik, mint a statikai tervezés az építészetben. Minden szakszerűen tervezett épületet statikailag határozottan túlbiztosítanak. Így ugyanis jóval biztonságosabb, mint ha megpróbálják csak olyan stabilra építeni, amennyire föltétlenül szükséges. Ezt ugyanis képtelenség pontosan belőni. Az a kutya, amelyik elsőre habozás nélkül megharapja a teljes védőruhás segédet, az biztos, hogy élesben is helyt áll. (Veszeli Péter pásztorkutya tenyésztő barátom - és tettestársam - hívta föl a figyelmemet, hogy ez a túlbiztosítás a tenyésztésben is nagyon jól jön. Mivel jó esélyt ad rá, hogy a törvényszerű genetikai szórásban az ilyen szülők almaiból még az ebből a szempontból gyengébben sikerült kölykök is még éppen megfeleljenek a mindennapi munkában.)

6. Olyan eset is előfordult, hogy az a kutya, amely korábban harapott embert, a védőruhás segéd elől kitért a saját területén. De ez sem bizonyíték a védőruha ellen. A kutya ugyanis pontosan érzi, ha egy ember fél tőle (félelem esetén a verejték-mirigyek fokozott működésbe kezdenek), és gond nélkül megharapja. De egy vakmerő támadó, vagy egy védőruhás segéd, aki nem fél tőle, már keményebb dió. Nem egyszer láttam amolyan falú réme agresszor hírében álló kutyákat megtorpanni, és eloldalogni, minden félelem nélküli, nyugodt, de elszánt kutyám elől.

 

 

Bartha László